Ahogy a Magyarországon készülő nemzetközi produkciók száma növekszik, egyre nagyobb szükség van magyar filmes szakemberekre is. Az Oscar-gáláról 6 díjjal távozó Dűne forgatásáról Czanka Mercédesszel, a film vágójának másodasszisztensével beszélgettem.

BPR.: Hogyan indult a vágói karriered?

Czanka Mercédesz.: Szerencsém volt, ami legalább annyira szükséges a szakmában, mint az affinitás. A volt barátom révén kezdtem el gyakorolni a vágást először kisebb videókon, aztán 21 évesen jelentkeztem a Werk Akadémiára, ahol Hargittai László “Pamacs” ajánlásával kerültem be a Szárnyas Fejvadász forgatására 2016-ban.

BPR.: Ezután folyamatosan jöttek az új lehetőségek hollywoodi produkciókban?

Cz.M.: A második munkám a Vörös veréb volt, onnantól kezdve pedig a hazatérő amerikai filmesek kezdtek el beajánlani más Magyarországon készülő projektekhez. Jókor voltam jó helyen, mivel nagyon kevés női vágóasszisztens volt, az amerikaiak pedig nagyon figyelnek arra, hogy egyenlő arányban legyenek a nemek a forgatáson.

BPR.: Mi kell ahhoz, hogy valaki jó vágó legyen?

Cz.M.: Iszonyatosan magas monotonitástűrés, rendszeretet, illetve a folyamat technikai része iránti érdeklődés. Folyamatosan változnak a munkához használt szoftverek és eszközök, a vágó jobbkezeként pedig ezeket maradéktalanul ki kell ismerni, hogy ő teljeskörűleg a film kreatív, művészeti részére tudjon fókuszálni.

BPR.: Milyen volt a Dűne forgatásán dolgozni?

Cz.M.: Nyilván egy magyar és egy amerikai film forgatása között óriási a különbség, de én egy ideje már megszoktam az amerikai virtust. Denis Villeneuve nagyon szimpatikus, barátságos ember, ez pedig az egész stáb hangulatát megalapozta. Nem éreztem magam kisegítő személyzetnek, hanem együtt, csapatban dolgoztunk egy fantasztikus film megvalósításán.

Joe (Walker) fix emberekkel dolgozik és visszavárja azokat, akikben megbízik, ezért szerencsésnek tartom magam, hogy bekerülhettem mellé. Nagyon jó érzéke van a megfelelő emberek megtalálásához, akikkel olajozottan haladhat a munkafolyamat. Csodálatos szakember, ráadásul zenei háttérrel rendelkezik, ezért nagy figyelmet fordít a hangokra, zörejekre is – még a Szárnyas fejvadászhoz kellett rendelnem egy búgócsigát a Sound Editor-nek az egyik effekthez. Érdekes látni olyan hangok kreálását, amik addig nem is léteztek.

BPR.: Milyen nehézségek merültek fel a Dűne forgatásán?

Cz.M.: Főleg technikai dolgok, például mikor drónfelvételeket szortíroztam két heten keresztül. Mindenféle támpont nélkül kellett egy új szisztémát kitalálnom a felvételek rendszerezésére. Mikor egyedül neked kell egy ilyet összeraknod, az elég nagy kihívás. A VFX folyamatokba is be kellett segítenem, amit nem lehet egyik napról a másikra megtanulni – nem véletlenül egy külön szakma.

BPR.: Magadénak is érzed a Dűne elsöprő sikerét a 94. Oscar-gálán?

Cz.M.: Én nem tekintek magamra Oscar-díjas filmesként. Igaz, ahogy minden más egy forgatáson, a vágás is csapatmunka, de ez az egész igazából Joe látásmódjának, víziójának és zsenialitásának eredménye. Mi csak segítettünk.

BPR.: A jövőben is Magyarországon forgó projekteken szeretnél dolgozni, vagy a külföldi elhelyezkedés a cél?

Cz.M.: Itthon még mindig sokkal könnyebb egy külföldi produkcióban munkát kapni, mint effektíve külföldön dolgozni egy filmben. Persze, akinek van tapasztalata amerikai forgatásokról, az hatalmas előnnyel indul. Fantasztikus lenne a Dűne folytatásán is dolgozni, de nagyon örülnék külföldi lehetőségeknek. Egy hazai vágóasszisztens szerepe valamelyest különbözik egy külföldiétől, ezért jó lenne, ha kipróbálhatnám magam minden területen.

Nem tudom mikor avanzsálok asszisztensből vágóvá, de nem is siettetem. Szerencsére már a magyarországi filmgyártásban is kezdik megérteni az asszisztensek fontosságát, de én úgy vagyok vele, hogy ha minden kötél szakad, akkor akár saját magam asszisztense is tudjak lenni a jövőben.

(Az interjú eredetileg a Budapest Reporter oldalán jelent meg.)