Remélem jegyzetelsz Disney...

A Dűnéről még az is hallott, aki soha nem olvasta a regényeket (mint én), vagy soha nem látta azok adaptációjára tett félresikerült próbálkozásokat. Ennyi igazából már bőven elég ahhoz, hogy elinduljon az a bizonyos hype-vonat, ami ezt a filmet az első perctől körülvette. Denis Villeneuve ráadásul legutóbb a legalább ennyire sci-fi és legalább ennyire látványos Szárnyas Fejvadász 2049-el jelentkezett, ami ugyan nem aratott osztatlan sikert, méltó folytatása volt Ridley Scott klasszikusának. Nekem speciel a 2049 az egyik kedvenc filmem, így elvárásaim a plafont verték, sőt, az elmúlt hetekben még egy kicsit el is bizonytalanodtam az egészben: „lehet egy ilyen volumenű univerzumot jól adaptálni? Véget ér hát a Dűne adaptációk átka? Nem lesz olyan érzésem, mintha egy üres bevezetőt néznék, ami csak ígérget, de nem történik semmi konkrét?”

Néhányan bizonyára így fognak érezni a Dűne után, és ez abszolút érthető. Szerencsére nekem nagyjából 10 perc kellett, hogy minden korábbi kételyemet eloszlassa ez a grandiózus űreposz, amiről már most kijelenthetem: a 2021-es év egyik legnagyobb mozija.

A történetet részletezni felesleges, ezt egyszerűen látni kell, hogy igazán fel tudja dolgozni az ember. Én sosem olvastam egy betűt sem az eredeti regényekből, de igazából pontosan így képzeltem el azokat. Legegyszerűbben talán a "Trónok harca az űrben" szófordulattal lehetne leírni a látottakat, hiszen van itt politika, szociológia, ármánykodás, kardforgatás, és egy nagyon messze nyúló történelem, aminek csak a felszínét kapargatjuk, de máris a jövő foglalkoztatja a főbb karaktereket. És ez az a fura érzés, ami miatt sokaknak egyszerűen kevés lesz ez a film. Engem viszont lenyűgöztek a folytatást megalapozó ígéretek, amelyek alaposan meg fogják nehezíteni a folytatásra való várakozást.

Ahogy Velleneuve-től vártuk, szemkápráztató látvány tárul elénk minden egyes jelenetben, akár óriási totálokról, vagy egészen közeli képsorokról legyen szó. A látványtervezés lehengerlően jól sikerült, az atmoszféra egy percre sem törik meg a játékidő alatt. Hans Zimmer pedig ismét mesterművet alkotott (ki hitte volna), a film zenéi a szívmegállítóstól a kellemesen ringatóig mindent lefednek. Mindezen elemek pedig annyira tökéletesen működnek egymás mellett, hogy sokszor elfelejtettem, hogy még mindig a moziban ülök.

Azért fogalmaztam ezúttal ennyire szűkszavúan, mert egyrészt tényleg nehéz ezt az egészet szavakba önteni, másrészt szinte lehetetlen erről a filmről spoilerek nélkül beszélni. Akár hardcore sci-fi rajongók vagytok, akár alkalmi Star Wars nézők, mindenképpen menjetek és nézzétek meg a Dűnét, ami szerintem elég hamar etalon lesz a műfajban.

9/10

írta: Peti