Apja lánya.
Van valami különös bája az olyan filmeknek, amelyekben a társadalom szélén rekedt főhős rövid időre felemelkedik, átértékeli múltját és jövőjét, vele együtt pedig mi is alapvető leckéket kapunk az életről. Igaz, Kis Hajni első nagyjátékfilmjében hősünk csak épp egy pillanatra nyeri el a megváltást, de ez épp elég ahhoz, hogy egy felejthetetlen és szívszorító történettel térjünk haza a moziból. Sőt, ha szerencsénk van, még egy kis empátia is ragad ránk, amire feltétlenül szükségünk van ebben a mindenki számára gondterhelt időszakban.
A főszereplő Kondor Tibor (Dietz Gusztáv) egy tipikusan olyan kisugárzású figura, aki mellé félnénk leülni a buszon. Tibor kidobóemberként dolgozik egy éjszakai klubban, forrófejű természete pedig egyszerre átok és áldás munkahelyén. Magánélete közel sem egyszerű, de ez elmondható ritkán látott kislányáról, Nikiről (Horváth Zorka) is, aki az iskolában keveredik zűrös helyzetekbe. Kettejük sorsát összeköti környezetük számukra idegen hangulata és álszentsége, azonban egymás tökéletlenségeit is hamar felismerik. A konfliktushelyzetek adottak a furcsa páros között, de kötelékük jóval erősebb annál, hogy ezek az útjukba álljanak.
Különösen jól áll a filmnek a ’80-as ’90-es éveket idéző atmoszféra, amire egyrészt neonfényes, szintipopos betétjeivel, másrészt szocreál, paneltelepes, Ikarus-füstös jeleneteivel erősít rá a rendező. Amitől pedig igazán őszintévé válik a Külön falka, az az amatőr színészgárda puszta jelenléte, valamint a sallangmentes forgatókönyv. Kis Hajni rendezése remekül érzékelteti Niki kettősségét, gyakran mutat rá az apa viselkedésmintáinak megismétlődésére lányában, azonban az utolsó percig képes elbizonytalanítani minket a végkifejletet illetően, ezzel egy érdekes - hazai filmben ilyen briliáns megvalósításban ritkán látott - érzelmi hullámvasútra ültetve a nézőt.
A Külön falka olyan film, ami mindenki számára tartogat új szemléleteket, akár a társadalom pereméről, vagy éppen a közepéről érkezünk. Reisz Gábor két nagyjátékfilmje óta talán Kis Hajni tudott először olyan szellemesen és hitelesen beszélni a magyar társadalom egy bizonyos rétegének érzéseiről, ahogyan azt érdemes filmre vinni.
8/10
írta: Schulcz Péter
